Hogy készültetek a Kisvárda elleni összecsapásunkra? 

 

Az összetartás fontossága miatt a hétköznapokban a tréningeken túl csapatprogramokat tartottunk. Ezek jól sikerültek, és úgy gondolom, mindenki maximálisan átérezte az előttünk álló találkozó fontosságát. Talán ennek köszönhető, hogy több mint százszázalékot nyújtott az egész csapat. Ami engem illet, örülök, hogy olyan formába kerültem, amivel igazán sikerhez segíthettem a csapatot. 

 

Nem volt nagy feszültség. Mindenkin azt éreztem, hogy bízik az összhangban, a másikban és a segítségében. Vezetőedzőnk pedig elmondta a taktikát, amit - véleményem szerint – hellyel közzel meg is csináltunk, így semmi más nem lehetett ennek a találkozónak a végkimenetele, csak a győzelem. 

 

Nem volt egy sok helyzetet hozó mérkőzés, de meglátásom szerint uraltuk a párharcot. Az első félidőben voltak lehetőségeink, a második játékrészt jobban kezdte a Kisvárda, de a gólunk után még több opciónk adódott gólszerzésre, nyilván ehhez vendégeink kitámadásai is kellettek. Összegezve, nagyon küzdött a csapat, és megérdemelt három pontot szereztünk. 

 

A Vidi ellen találtál be legutóbb, most, a gólörömödnél úgy látszott, kiszakadt belőled valami. Jól gondolom? 

 

Igen! Sajnos még nem értem teljesen, hogy a Fehérvárnak lőtt gólom után miért torpantam meg egy kicsit. Biztos megvolt az oka, amit a későbbiekben meg is fejtek majd, mindenesetre meccsről meccsre próbáltam jobb lenni, most jött ki. Közben ugye voltak hátráltató körülmények is, az ötödik sárga lapom vagy a piros kártyám Diósgyőrben, ezeket figyelembe véve volt tartozásom a szurkolók, a csapat és a stábtagok felé. A most szerzett találatom igazán jól jött ki. 

 

Őszintén szólva nagyon várom a vasárnapi túránkat. Szerintem nem voltunk annyira görcsösek, ugyanakkor a vállunkat nyomta egy kicsit a kiesés terhe, mivel ez már nincs, végre felszabadultan játszhatunk. Jó meccsre számítok, ami számomra természetesen külön pikantériával bír majd.