2026. május 13. különleges dátum csapatunk történetében. Pontosan húsz évvel ezelőtt, ezen a napon csapatunk feljutott az élvonalba, miután megnyerte az NBII Nyugati csoportjának bajnokságát. Egy álom vált valóra akkor - és ami talán még nagyobb szó: azóta megszakítás nélkül, immár két évtizede az NBI stabil szereplői vagyunk. Ezzel a teljesítménnyel a jelenlegi magyar futball egyik legnagyobb állandóságát képviseljük, hiszen az aktuális NBI-es mezőnyben csak az Újpest régebb óta tagja folyamatosan a legmagasabb osztálynak.

De térjünk vissza 2006 májusához:

A képlet egyszerű volt: győznünk kellett Budakalászon. A tét nagy volt, de a csapat nem remegett meg. Akkori vezetőedzőnk, Lengyel Ferenc együttese magabiztos játékkal rukkolt elő, és végül 3-0-s győzelmet aratott az akkori hetedik helyezett Budakalász otthonában, és kimondhattuk: feljutottunk az NBI-be.

A történelmi mérkőzésen csapatunk a következőképpen alakult:

Kovács A. - Tóth P., Salamon, Fehér A., Barics - Tamási, Mészáros - Ambrus, Kiss T., Báló - Nógrádi.
Csereként Szabados Attila és Heffler Norbert is pályára lépett.

Góljainkról:

0-1, 10. perc: Ambrus Sándor remek labdával szöktette Nógrádi Árpádot, aki jobbról, az alapvonal közeléből nagyszerűen adott középre, Kiss Tamás jó ütemben érkezett, és öt méterről a kapuba fejelt.

0-2, 32. perc: A hazai kapus kapujából kifutva lábbal mentett a tizenhatos vonalánál, a labda azonban szerencsésen Nógrádi Árpád elé került, aki mintegy harminc méterről, egyből az üresen maradó kapuba rúgta a labdát.

0-3, 66. perc: A csereként beálló Szabados Attila ívelt a kapu elé, ott Báló Tamás teljesen üresen maradt, így nem okozott neki gondot, hogy hat méterről fejjel a kapuba juttassa a labdát.

A mérkőzés lefújása után önfeledt ünneplés kezdődött a pályán, durrantak a pezsgősüvegek. A játékosok négykézlábra ereszkedtek, és úgy mentek ki szurkolóinkat köszönteni, majd a levegőbe dobálták vezetőedzőnket, Lengyel Ferencet, aki így értékelt a meccset követően: „Nagyon boldogok vagyunk, a bajnoki címet öt év alatt értük el közösen a játékosokkal, edzőkkel, vezetőkkel és a szurkolókkal. Csak köszönetet tudok mondani mindenkinek”.

A  bajnoki arany megszerzése után jelenleg is a klubnál dolgozó egykori játékosaink, Benedeczki Ferenc és Varga László (Api) így értékelték anno a történelmi sikert:

„A legszebb az egészben, hogy én még játszottam abban a paksi csapatban, amelyik a megye első osztályból indult, most pedig átlépheti az NBI küszöbét. Nagyon büszke vagyok, hogy ennek a csapatnak lehetek a kapitánya. Remek srácok alkotják a mai PSE-t, ez a gárda megérdemelt egy nagy sikert” - fogalmazott húsz éve Benedeczki Ferenc. „Sajnos eltiltás miatt nem léphettem pályára, de öt perccel a lefújás előtt már könnybe lábadt szemekkel ünnepeltem. Nagyon boldog vagyok, hogy pályafutásom végéhez közeledve egy ekkora siker részese lehettem. Köszönjük mindenkinek aki hozzájárult ahhoz, hogy Tolna megyének először lehessen NBI-es csapata” - így a győzelmet követően Varga László.

Húsz év telt el azóta, csapatunk pedig nemcsak megérkezett az élvonalba, hanem ott is maradt, és ami a legszebb: a történet még korántsem ért véget.

„Ugyan az elrakott újságcikkek már kicsit megsárgultak, de az emlékek a mai napig élénkek. A lefújás pillanata is megvan, a teljes kispad összeölelkezve várta a hármas sípszót. Érdekes, mert már az odafelé út olyan volt, hogy éreztük, nem tudunk hibázni, az első helyzetet beütjük majd, így is lett. Góljaink is kifejezetten említésre méltóra sikeredtek, Nógrádi helyzetfelismerése volt igazán példás, Kiss és Báló esetében pedig igazi kuriózum, hogy nem lábbal, hanem fejjel találtak a hálóba. Szokták mondani, minden siker annyit ér, ahogy azt megünneplik, hát…, a mi ünneplésünkre ez maximálisan illik, nagy bulit csaptunk hazafelé” - tekintett vissza technikai vezetőnk, Karszt József.

„A mai napig emlékszem, mekkora volt az öröm” - ez már akkori gólszerzőnk és klubunk egyik legendás játékosának, Kiss Tamásnak a visszaemlékezése. „A szezon elején talán senki sem gondolta, hogy megnyerhetjük a bajnokságot, persze bíztunk benne, hiszen sportemberek voltunk, de ahogy sorra jöttek a jó eredmények, egyre jobban hittünk is a feljutásban. A klubot - ahogy ma is - akkor is a közösségünk ereje vitte. Húsz éve nagyon ünnepeltünk a pályán, és ha akkor valaki azt mondta volna, hogy minimum két évtizeden keresztül megtartjuk a tagságunk, mindenki aláírta volna, az azóta begyűjtött sikerekről, címekről nem is beszélve. Minimum még egyszer ilyen időszakot kívánok a klubnak” - fogalmazott Kiss, aki immáron pályaedzőként segíti NBI-es csapatunkat.

A jelenlegi csapat ismét kapujában áll egy újabb nagy sikernek. Egy fordulóval a bajnokság vége előtt saját kezünkben van a sorsunk: ha nyerünk, megszerezzük a bronzérmet. Ez pedig azt jelentené, hogy zsinórban harmadszor végeznénk dobogón.

Húsz éve egy álom valóra vált. Most egy újabbért harcolunk. Hajrá, PAKSI FC - A magyar csapat!