Az első írásos emlék 1912. augusztus 4-ről maradt fenn, amikor a paksi diákcsapat játszott a bölcskei diákokkal. Hamarosan megalakult a Paksi Atlétikai Sport Club, amelyen kívül még 3 labdarúgócsapat is működött kisebb-nagyobb sikerrel.
A Paksi Sportegyesület 1952-es megalakulásáig folyamatosan megyei vagy nemzeti szintű bajnokságban játszottak városunk csapatai. A PSE nevet többször is használták, de az akkori „viharos időkben" ez többször változott: PSE, Paksi Munkás Sport Club, Biritói Á.G., Paksi Á.G., Paksi Traktor. 1952. november 28-án megalakult a Paksi Kinizsi Sportkört. Ennek alapítói: Rödlmeier János, Bán Péter, Bohner István, Judi János és Ambrus Ödön. A terv megvalósításához nagyban hozzájárult a Paksi Konzervgyár anyagi támogatása Kródi József segítségével, aki meghatározó személyisége volt a paksi labdarúgásnak.
Az 1954-1964 közötti években labdarúgóink a megyei bajnokság élmezőnyében szerepeltek. A 1960-as években már foglalkoztak helyi utánpótlással is, amely a későbbiekben megalapozta az 1970-es évek felnőtt csapatát. Nagyszerű edzők tanították a labdarúgás fortélyaira a gyerekeket: Somodi András, Pákozdi Mihály, Szentesi Alajos, Weisz Jenő, Peresztegi József.
1966-ban felavatták az új, füves pályát és az 500 nézőt befogadó fedett lelátót.
1970 tavaszán egyfordulós bajnokságot rendeztek az őszi -tavaszi rendszerre való átállás miatt, és ekkor megszületett a várva várt siker. Csapatunk megnyerte a bajnoki címet, majd ezt az eredményt megismételték az első őszi- tavaszi menetelés során is, így felkerültek az NB III-as mezőny középcsoportjába. Ezt követte július 25-én a Ferencváros elleni, 5000 néző előtt lejátszott MNK mérkőzés, amelyen 7-2-es arányban kikaptak a paksi fiúk. Három NB III-as esztendő következett, majd ismét a megyei bajnokságban játszott a PSE.
Az 1976-os évben ismét megyei bajnokságot nyertünk, méghozzá elég imponáló gólkülönbséggel (119-21), ezzel újra jogot szerezve az NB III-as szereplésre. Csapatunk meg sem állt a Népstadionig, ahol 4-2-es győzelmet arattunk a Szabad Föld-kupa döntőjében, akkor ez volt az addigi legnagyobb paksi siker.
1984-ben ismét egy hosszabb NB III-as széria következett. 1987/88-ban egy csoportba került a két paksi gárda, a PSE és az ASE. Megkezdődött a városi rangadók sora, amely váltakozó sikerekkel számtalan nagy csatát hozott. Az ebben a szezonban elért harmadik hely arra jogosította a PSE-t, hogy osztályozót játszhattak az NB II-be való feljutásért. Ez sajnos nem sikerült. „Ami késik, nem múlik", volt a jelszó az 1989/90-es bajnokság alatt, és színvonalas versenyben, jó ellenfelek előtt tudták megnyerni az NB III-as bajnokságot. A feljutást követően a következő évad már nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, távozni kényszerültek a másodosztályból.
1990/91: újabb bajnoki győzelem, de az anyagiak hiánya miatt maradt ismét a harmadik vonal.
A két paksi egyesület vezetői 1993. július 1-jén aláírták a közös labdarúgó-szakosztály működtetéséről szóló megállapodást. A volt ASE labdarúgókra épült csapat továbbra is az NB II-ben játszott, míg a volt megyei csapat tartalék együttesként szerepelt, lehetőséget adva az ifjúsági bajnokságból kiöregedettek számára.
2001/02-ben Klement István irányításával a hetedik helyen végeztünk a Dráva-csoportban, de a következő évben - már a Duna-csoportban - bronzérmet vehettek át játékosaink. A vezetés benyújtotta a nevezést az NB II-es bajnokságba, amit a szövetség elfogadott. A magasabb osztályban rögtön harmadik helyezést értünk el. Klement Istvánt 2004-ben Lengyel Ferenc váltotta a kispadon. A 2004/05-ös idényben ezüstérmet, majd a 2005/06-ban aranyérmet nyert csapatunk, ezzel kiharcolta a jogot a legmagasabb osztályban való indulásra.
Csapatunk első szezonja a magyar élvonalban tehát a 2006/07-es volt. A vezetőedző maradt Lengyel Ferenc. Az első NB I-es szezonban a tizenegyedik helyen végeztünk.
A 2007/08-as szezon előtt sok új játékos érkezett, például Tököli Attila, a magyar bajnokság korábbi gólkirálya, illetve a Debrecen korábbi bajnok labdarúgója, Éger László is. A csapat vezetőedzője maradt Lengyel Ferenc. Az első kilenc forduló után hét ponttal csak a tizenkettedik helyen álltunk. 2007. szeptember 22-én Gellei Imre, korábbi szövetségi kapitány lett a vezetőedző. A bajnokság végén újra a tizenegyedik helyen zártunk.
A 2008/09-es szezonra maradt Gellei Imre a csapat vezetőedzője. Nagy erősítés nem történt a nyáron. Az őszi szezont tizennegyedik, azaz utolsó bennmaradó helyen fejeztük be. Egy jobban sikerült tavaszi szezon után újra a tizenegyedik helyen zártunk.
A 2009/10-es szezon előtt sikerült megszereznünk Lisztes Krisztiánt, korábbi válogatott labdarúgót. Az őszt végül kilencedikként fejeztük be. A huszonkettedik fordulóban viszont már a tizennegyedik helyen álltunk. Gellei Imre ezután bejelentette lemondását a klubnak, amit a vezetőség el is fogadott. Az új edző, a korábbi pályaedző, Kis Károly lett. Csapatunknak sikerült bejutnia a Ligakupa döntőjébe, ahol a Debrecennel játszottunk Kecskeméten, de sajnos 2-1-es vereséget szenvedtünk. A bajnokságot végül tizennegyedikként fejeztük be.
A 2010/11-es szezonban az 5. fordulóban szereztük meg első győzelmünket: Szombathelyen, 2010. augusztus 29-én a Haladást 2-1-re megvertük, ezzel megszakadt egy hosszú idegenbeli sorozat. Itt indult el egy igazi sikertörténet, aminek eredményeképpen, 56 megszerzett ponttal a bajnokság második helyén végeztünk, ami Európa-liga indulási jogot jelent. Ráadásul, megnyertük a Ligakupát a Debrecen ellen. Így eddig ez a szezon volt fennállásunk legsikeresebb éve.
Ha a közelmúlt esztendőire tekintünk, 2012-ben a hatodik, 2013-ban a tizenharmadik, 2014-ben a tizenegyedik, 2015-ben az ötödik, 2016-ban a hetedik, 2017-ben ismét az ötödik, 2018-ban ismét a hetedik helyet gyűjtöttük be az NBI-ben.
A 2019/20-as idény igazi próbatétel volt számunkra. A tizedik helyen zártunk az NBI-ben, és csak az utolsó fordulós, Debrecenben kiharcolt bennmaradás biztosította, hogy csapatunk élvonalbeli pályája ne szakadjon meg. A koronavírus-járvány miatti bizonytalanságok közepette minden mérkőzés extra terhet jelentett, és éreztük, hogy változtatásokra van szükség. Szerencsére klubvezetésünk profizmusa azonnal megmutatkozott: sikerült a lehető legjobban megerősíteni a csapatot, nemcsak az eredmények, hanem a hosszú távú fejlődés érdekében is.
A fordulatot Bognár György érkezése hozta el. Keze alatt csapatunk nem csupán eredményes, de látványos és gólgazdag futballt játszott, amely gyorsan az ország egyik legnépszerűbb csapatává tette együttesünket. A játék lendülete, a kreatív támadások és a küzdés együttesen adták vissza a klub identitását a pályán.
A 2020/21-es szezonban a csapat már pontokban és helyezésekben is előrelépett: az idényt a negyedik helyen zártuk, és mi adtuk a bajnokságnak a gólkirályt is: Hahn János 22 góljával lett a liga legeredményesebbje. Innen indult az az út, amelyen azóta is járunk, egyre magabiztosabban és elszántabban.
A 2021/22-es szezonban újabb előrelépést értünk el. Csapatunk támadójátéka remek volt, a tabellán a hatodik helyen végeztünk, és ismét büszkék lehettünk, hogy újabb csatárunk került ki gólkirályként: Ádám Martin 31 találattal lett a liga legeredményesebbje. A szezon csúcspontját a MOL Magyar Kupa döntője jelentette: a Puskás Arénában sajnos 3-0-ra alulmaradtunk a Ferencváros ellen, de akkor még nem sejtettük, hogy a revans lehetősége hamarosan megérkezik.
A 2022/23-as idényben az ötödik helyen zártunk, a bajnoki teljesítményünk stabil maradt, és a korábbi évekhez hasonlóan újra mi adtuk a gólkirályt: Varga Barnabás 26 góljával az élmezőnybe segítette élmezőnybe csapatunkat. Bár a kupaszereplés elmaradt a várakozásoktól, a csapat folyamatosan az élvonal középmezőnyéhez tartozott, és minden mérkőzésen bizonyítottuk, hogy az előző évek fejlesztése és munkája nem volt hiábavaló.
A 2023/24-es szezon történelmi jelentőségű volt. A bajnokságban végig a tabella élmezőnyében küzdöttünk, ahol végül a Ferencváros mögött második helyen zártunk, de a csúcspontot a MOL Magyar Kupa döntője jelentette. Az ország legnagyobb stadionjában, a Puskás Arénában hosszabbítás után 2-0-ra győztünk a Ferencváros ellen, ezzel megszerezve első MOL Magyar Kupa győzelmünket, továbbá ezzel kivívva a nemzetközi indulás jogát. Az európai porond selejtezőin egészen a Konferencialiga-selejtező rájátszásáig verekedtük magunkat, de a Mladá Boleslav elleni hazai vereség után búcsúztunk Európától.
A 2024/25-ös idényben közelsem tört meg a lendület. A bajnokságban a végsőkig küzdöttünk, és a szezon végén ismét a dobogón állhattunk: a harmadik helyen zártunk. Ez már önmagában is történelmi teljesítmény, hiszen egymást követő két idényben is a legjobb három között végeztünk. Ráadásul - az elmúlt öt éven belül negyedszerre - mi adtuk a gólkirályt: klubikonunk és sokak példaképe, Böde Dániel elképesztő formát mutatva végzett a liga élén, és újabb fejezetet írt saját, és csapatunk történetében.
A szezon csúcsa azonban ismét a MOL Magyar Kupához volt köthető: újra a döntőben találkoztunk a Ferencvárossal. Ezúttal a rendes játékidő és a hosszabbítás 1-1-es állása után a tizenegyespárbaj döntött: a higgadtan értékesített a mindent eldöntő büntető után csapatunk zsinórban másodszor kupagyőztes lett. Az előző sikerhez hasonlóan ez a győzelem is örökre beírta magát történelmünk legfényesebb fejezetei közé.
Hajrá, Paks!
