Jó meccs volt, lüktető iramban, nagyszerűen fociztunk. Hoztuk az utóbbi hetekben ránk jellemző, őszinte játékot. Próbáltunk tehát a Fradi ellen is már az Ő térfelükön labdákat szerezni, és újfent működött. Ellenfelünk ugye mindkét félidő elején hamar vezetést szerzett, így aztán saját kedvükre kontrázhattak. Összességében én is csak csatlakozni tudok az előttem nyilatkozókhoz, nem érdemeltünk vereséget, sőt… 

 

Nem, de ezt mindenki láthatja a felvételeken is. Először elütöttem a labdát - ami el is indult a másik irányba -, és kontaktom sem volt Mak Róberttel, aki egyébként lehet, hogy bele akarta húzni a lábát a kezeimbe, megeshet, hogy ez zavaró volt a játékvezetőknek…

 

Nyilván közhely, de én tényleg mindig, minden nap és edzésen úgy készülök, hogy a hétvégén én állok majd a kapuban. Soha nem engedem el magam, ugyanúgy csinálok mindent, hogy ha jön a lehetőség, könnyebben éljek vele.

 

Ugye az első három fordulóban védeni tudtam, majd pechemre jött a koronavírus, és mire visszatértem, már Bognár György volt a vezetőedző, aki sokáig Hegedüs Lajosnak szavazott bizalmat. Ez volt az első meccsem az új szakmai stábbal, amit nagyon élveztem, de a tréningeken is ugyanígy, nagy kedvvel dolgozom.

 

Az év elején, a hat-hét hetes leállás után megváltozott valami bennem. Előtte teljesen be kellett illeszkednem, utána pedig jött a már említett, szerencsétlen időben érkező vírusfertőzés.

 

 

Ha szerda este nyertünk volna mondjuk 1-0-ra, talán nem lenne kérdés, viszont vesztettünk. Vezetőedzőnk dönt majd, én készen állok, de gondolom, Hege és Geri is. Hárman vagyunk, és véleményem szerint mindannyian bármikor megálljuk a helyünk az NBI-ben, meglátjuk majd.

 

Annyira előre még nem gondolkodom. A legfontosabb számomra most, hogy az MTK ellen én álljak a gólvonalon, és alakuljon úgy az a meccs, hogy jó utolsó benyomással mehessünk a rövidke téli pihenőre. A tavaszi idény előtt alig lesz pár hetünk, számításaim szerint így maximum két meccs alatt kell bizonyítani a kapusoknak a DVTK elleni, január 23-ai kezdés előtt. Nem lesz egyszerű tehát kivívni a kezdő szerepet.

 

Először is nem gondolom úgy, hogy az előző, 4-0-ra megnyert meccsünkből kiindulhatunk. Az volt az első találkozója az új szakmai stábunknak, a játékosok a fertőzésből jöttek vissza „frissen”, labdaéhesen… Bár elsőre nem úgy nézett ki, de sok minden a mi malmunkra hajtotta a vizet. Viszont úgy látom, az MTK az elmúlt hetekben azért rendezte a sorait, annak ellenére, hogy a Zalaegerszeg szerdán legyőzte őket.

 

Ők is azon csapatok közé tartoznak, akik mindenki ellen a saját játékukat szeretik játszani, nem szeretnek alkalmazkodni, ahogy mi sem. Rangadó elé nézünk, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy könnyen lehet, ezen összecsapás győztese a négyben, legjobb esetben a dobogó alsó fokán telelhet. Lesz tehát presztízse a meccsnek! Mi, egészen biztos, Budapestre is elvisszük az őszinte focinkat, a sikerhez viszont hátul meg kell találnunk a stabilitást, ami az elmúlt két meccsen kicsit elcsúszott.