Mely’ magyar futball szerelmes ne tudná, hogy vezetőedzőnk mekkora játékos is volt az 1980-90-es években. Ötvenszeres válogatottsága mellett Bognár szerves tagja volt az immáron hetvenhat éves, neves francia klubnak, a Sporting Club Toulonnak, majd a belga Standard de Liègeben is megfordult.

 

A minap Eddie Morlet francia újságíró, a touloni klub támogatója keresett fel bennünket, hallva a jó híreket vezetőedzőnkről és munkásságáról. Eddie rögtön megannyi kérdéssel állt elő az 1988-tól 1991-ig tartó időszakról, vezetőedzőnk pedig szívélyesen válaszolt, hisz’ nagyon a szívébe zárta a Dél-Franciaországban töltött esztendőket. Persze hatvanegy meccsen nyolc gólt szerezve, gyönyörű vidékeken járva, az egyik európai top bajnokságban szerepelve ki ne tette volna?

 

Dél-Franciaországban edzőtáboroztunk a magyar válogatottal, ahol a Nice ellen játszottunk egy felkészülési mérkőzést. A találkozót a klub menedzsere, Rolland Courbis is megtekintette, majd felvette a kapcsolatot velem, és szerződést ajánlott. Ez számomra fantasztikus volt, természetesen elfogadtam. Így érkeztem tehát…

 

Nehéz kiemelni egy-egy játékost, hiszen az egész csapat kiváló futballistákból állt. Voltak a csapatban többek között francia, kameruni és elefántcsontparti válogatottak. De, ha mindenképpen kell nevet mondanom, Bernard Pardot vagy Bernard Casonit említeném. Hangsúlyozom ugyanakkor, az egész gárda nagyszerű volt, és mindenkivel remek barátságokat kötöttem, melyek a mai napig tartanak.

 

Nagyon szerettem, kitűnő volt a gárda, igazán jó része volt az életemnek. Csúcson volt a klub, én pedig élveztem a dél-franciaországi életet… Klassz visszagondolni, visszaemlékezni!

 

A bomba szabadrúgás Bognártól

 

Számos emlékezetes találkozót játszottunk, de a bemutatkozásom is nagyszerűre sikeredett. Első meccsemen a Lens volt az ellenfelünk, volt egy kisebb sérülésem, így csak húsz percet kaptam. A kilencvenedik percben szabadrúgáshoz jutottunk, amit Bernard Pardo átengedett nekem, én pedig körülbelül tizennyolc méterről találtam a kapuba. Fantasztikus érzés volt!

 

Ott is nagyszerű! Mindenkivel jól kijöttem, beleértve a szomszédokat is, akikkel aztán annyira szoros lett a kapcsolatunk, hogy István fiam keresztszülei is lettek. Természetesen a mai napig folyamatosan beszélünk egymással, voltak már Magyarországon, én pedig tavaly is meglátogattam Őket.

 

Hosszú évek óta vezetőedzőként dolgozom, de televíziós karrier miatt tudatosan csak a másodosztályban vállaltam munkát, egészen mostanáig. Idén ősszel elfogadtam a számomra rendkívül szimpatikus klubfilozófiával bíró, hosszú évek óta stabilan első osztályú Paks felkérését. Csak magyar játékosokkal dolgozunk, és jelenleg a tabella első felében tartózkodunk, így egyelőre minden rendben, köszönöm!

 

www.facebook.com/LeMuseeDuSportingToulon