Mesélj kérlek a mérkőzés egészéről – milyen érzésekkel léptetek pályára, hogyan zajlott a felkészülés mentálisan és taktikailag?

Úgy mentünk oda, hogy gólt, gólokat szeretnénk rúgni. Jól is kezdtük a mérkőzést, szerencsére az első félidő végén sikerült is betalálnunk. Az öltözőben azt beszéltük, hogy ez az előny nem biztos hogy elég lesz. Ez így is lett, a hosszabbításban sikerült kapnunk egy gólt. Az ezt megelőző pillanatok már nagyon nem voltak egyszerűek, az ellenfél nagy nyomást helyezett ránk, de szerencsére Szappanos jó napot fogott ki, illetve védekezésben elég kompaktak voltunk, így sokszor nem tudtak áttörni bennünket. A rendes játékidő végén, ha Balogh szabadrúgása a kapufáról befele pattant volna, azzal lezárhattuk volna a mérkőzést, de sajnos nem így alakult, jött a hosszabbítás, a többi pedig már történelem. 

A tavalyi döntőhöz hasonlóan most is végig a pályán voltál, és ezúttal is kulcsszerepet játszottál. Hogyan élted meg személyesen ezt a mérkőzést?

A hosszabbítás végére már fájt mindenem, de a stadion hangulata és a szurkolók folyamatos buzdítása miatt végig élveztem az egészet. Ezt máshogy nem lehet, csak úgy, ha élvezi az ember.

Köztudott, hogy külföldi klubok is figyelemmel kísérnek. Mennyire volt jelen ez a gondolat a fejedben a meccs alatt vagy akár már előtte?

Őszintén, nem gondoltam rá. Se meccs előtt, se meccs közben, és azóta se. Csak jól akartam játszani, és győzelemhez akartam segíteni a csapatot. Ez volt a legfontosabb.

Tekintsünk kicsit előre: mik a célok a jövőre nézve, akár egyéni, vagy csapat szinten?

Egyéni céljaim között szerepel, hogy újra meghívót kapjak a válogatottba. Csapatszinten pedig sikeres szereplést szeretnék a nemzetközi kupában, emellett jövőre is az a terv, hogy a bajnokságban és a kupában is megismételjük, esetleg túlszárnyaljuk az elmúlt két év eredményeit. Az idei szezon azonban még nem ért véget - fontos feladatunk van, hiszen meg kell őriznünk a dobogós helyezésünket.