Kovácsik Ádám augusztus végén érkezett csapatunkhoz, és a múlt hétvégi győztes, Ferencváros elleni mérkőzésünkön debütálhatott. „Nagyon jó közegbe kerültem, ami belülről még inkább inspiratív, mint ahogy azt kívülről hallani. Mindenki azonnal befogadó volt, de persze sokakat korábbról is ismertem már, így könnyen és gyorsan felvettem a paksi ritmust” - így Kovácsik a beilleszkedéséről. Válogatott kapusunk négy, kispadon eltöltött mérkőzés után debütálhatott paksi szerelésben, de mint elmondta, erre nem erőnléti szempontok miatt volt szüksége. „Persze nagyon örültem a csapat győzelmeinek a padról is, de nagyon vártam már a bemutatkozást is. Mivel a nyarat végig tudtam edzeni, fizikálisan és erőnlétileg kész voltam, csak picit csiszolnunk kellett a dolgokon Csernyánszkival.”

Az újból kiválóra sikeredett Ferencváros elleni rangadónkat pedig kapusunk is hasonlóan értékelte, mint tették azt mezőnyjátékosaink. „Pontosan olyan mérkőzésre számítottunk előre, mint amilyen lett. Célunk volt azonnal letámadni a Fradit, számítottunk a hétközi meccsük miatti tompaságukra. Tudtuk ugyanakkor, előbb-utóbb előtérbe kerül az a minőségi fölény, amivel a Fradi Magyarországon rendelkezik, de erre is maximálisan felkészültünk, kiegészítettük egymást. Jókor szereztük a gólokat, és a harmadik találatunk mindent eldöntött, onnantól extra magabiztosságunk volt, és közösen, csapatként diadalmaskodtunk.”

Jó pár Kovácsik-bravúr is elkelt a találkozónk során, hálóőrünk pedig a saját teljesítményével kapcsolatosan az edzésen tapasztaltakat emelte ki. „Abból indultam ki, jó állapotban érzem magam, és az edzéseken is rendre elakadnak a labdák bennem. Meccset jó párat játszottam már az életemben, így „csak” annyi volt a dolgom, ezt a formát felvigyem a pályára. Tudtam, hazai környezetben a Paks már megverte párszor a Fradit, én is győztem már ellenük korábban, úgy voltam vele, miért ne tennénk meg ezt újra.”

Parádés kezdés, bemutatkozás, ez egyértelmű. „Ha erre a vonatra felültem, már nem szállnék le róla. Ezt a teljesítményt szeretném megtartani, ez valaminek a kezdete, ami igazi motivációt ad. A jobb lábam a gázon, megyek, csinálom tovább” - zárta beszélgetésünket maximális pozitivitással harminchárom éves kapusunk.

Hajrá, Ádi! Hajrá, Paks! A magyar csapat.