2020 nyarán búcsúztattunk, mint a honi labdarúgás klubhűségének egyik mintaképét, hiszen tizenöt év alatt 226 meccsig jutottál szerelésünkben. Dunaújvárosban folytattad aztán, ahol két évig voltál, most Bonyhádon rúgod még a bőrt. Hogy vagy?

Számoltam vele korábban, hogy előbb vagy utóbb eljönnek ezek az évek. Egyébként egyáltalán nem az ilyenkor szokásos, úgynevezett „levezetős időszakként” élem meg, sokkal inkább most is folyamatosan célokat keresek, hogy a lehető legjobban teljesíthessek. Úgy gondolom, több száz NBI-es mérkőzéssel a hátamon nem engedhetem meg magamnak a lazázást. Érzem, a fiatalok felnéznek rám, amivel élni kell, nem visszaélni, példát kell mutatni, így élem tehát a napjaim mostanság.

Beszélgetésünk fő apropója, hogy az edzői pálya felé nyitottál. Ez friss elhatározásként jött, vagy tudatosan készültél erre is?

Egész korán elkezdett foglalkoztatni a dolog, még bőven NBI-es játékos voltam, de nyilán akkor még csak úgy átrohan az ember agyán ez a gondolat. Fél éve, nyáron tudatosult és realizálódott bennem, el kell kezdenem komolyan foglalkozni a témával. Az edzőképzés is éppen jókor indult, ami mellett még Bonyhádon játszani is tudok.

Edzőképzés! Gratulálunk a napokban tett sikeres vizsgádhoz…

Köszönöm! Volt már korábbról egy papírom, de ahhoz, hogy még tovább tudjak lépni, valamint csapatot is kaphassak, az UEFA C-licence kellett, amit most végeztem el. Innentől minimum egy év gyakorlat kell, aztán mehetek a „B”-re, tehát folyamatosan képezném magam, lépkednék előre.

Már a nyár óta besegítesz utánpótlásunkban, az U14-es gárdánkat trenírozod. Mesélj erről egy kicsit, hogy éled meg a lehetőséget?

Ennél jobb nem is történhetett volna velem, hogy az edzői program elkezdésével a szeretett klubomnál szerezhetek gyakorlatot. Haraszti Zsoltnak, Karszt Józsefnek, Péter Norbertnek és a teljes klubvezetésnek pedig ezúton is köszönöm, hogy lehetőséget teremtettek számomra. Úgy érzem, Pakson maximálisan magamba tudom szívni az edzőséget. Nagyon szeretem csinálni, és boldog vagyok, hogy ráléphettem erre a pályára. A lehető legjobb helyen vagyok, mindenki segítőkész és támogató az irányomba.

Persze - hála Istennek - rengeteg dolog megmaradt a hosszú profi karrieremből, de azt kell mondjam, már látom, az edzőség egy teljesen más szakma. Ezt alig fél év után ki merem jelenteni, hiszen napról napra szembesülök vele, mennyivel komplexebb történetről van itt szó.

És milyen a csapat, milyenek a srácok?

Sok munka van velük, de rettentő ügyesek, és minden téren van bennük spiritusz. Sajnos az úgynevezett grundolás nagyon hiányzik belőlük, miszerint ne csak akkor futballozzanak, mikor edzés van. Összességében kiváló velük dolgozni, szeretem látni őket, élvezem a közös munkát. Az pedig nagyszerű érzéssel tölt el, hogy - úgy veszem észre - a játékosok is elfogadtak.

Mi a végső cél, látod-e már, hová szeretnél eljutni az edzői pályán?

Lépcsőről lépcsőre szeretnék haladni, de még nem tudom, mi lesz a vége. Az biztos, ebben a szakmában is folyamatosan fejlődni szeretnék. Minden nap azokat az impulzusokat kapom, amit előzetesen gondoltam, az viszont nem látszott előre, mennyi pluszmunkával jár a szakma az edzések levezénylése mellett. Most főként ezzel birkózom, de élvezem, mert közben is tanulok, ami számomra fontos és elengedhetetlen. Hosszú, több évtizedes labdarúgói pályafutásomból sokat merítek, de sok új dolgot kell még elsajátítanom.